Egykor megszokott volt Ausztrália száraz vidékein, de sajnos a 20.század kezdete óta a többi ausztráliai őshonos állatokához hasonlóan ennek az apró állatkának is megfogyatkozott az állománya
 Orra és állkapcsa hegyes, hosszú, a legkisebb lyukakba is befér, hogy elkapja a rovarokat. Rovarokkal táplálkozik, de megeszi a gyümölcsöket, és a kisebb gyíkokat is. A mellső és hátsó lábán lévő karmok és hósszúak, erősek és kiválóan alkalmasak ásásra.
A nőstény erszélye hátrafelé nyílik, hogy ásás közben ne menjen bele a föld.
 A nevét a teste hátulsó részén húzódó három csíkról kapta.
Üreget ás magának, melyet fűvel bélel ki, párzás után 12 nappal világra hozza kcisinyeit, melyeket az üdegben őriz.
Ha fenyegetve érzi magát, a levegőbe ugrik, majd elinal az ellenség elől.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
