Azebrák testfelépítése nagyon hasonlít a lóéra vagy a szamáréra. Izmos, lekerekített test, hosszú lábak, amelyek egyetlen lábujjban végződnek. A zebrák orra hosszú, füleik nagyok, az állatok látóköre igen széles. A metszőfogak erősek, az őrlők koronája magas, így a zebrák könnyen lelegelhetik és megrághatják a különféle fűféléket. A sörény a homlok tetején kezdődik és az állat válláig ér. A sörény kefeszerű, csíkos, a szőrszálak vége fekete.

A zebrák jellemző tulajdonsága, amely megkülönbözteti őket közeli rokonaiktól (a lovaktól, szamaraktól) a fekete alapon húzódó fehér csíkozás. A csíkok mintázata változik a különböző fajok és alfajok esetében, de minden egyed sajátos, egyedi csíkozással rendelkezik.

A zebra csíkjainak rejtélye

A zoológusok szerint (és ez a legvalószínűbb) a fekete-fehér csíkok célja elsősorban az álcázás, a beolvadás. A színvak ragadozókat összezavarják a csíkok, ezért nem veszik észre a zebrákat a magas fűben. A csíkok másik szerepe az, hogy, mivel minden egyed saját, egyedi mintázattal rendelkezik, a csíkok által a zebrák képesek megkülönböztetni és felismerni társaikat.

Egy másik feltevés szerint a csíkoknak szerepe van az állat normális testhőmérsékletének megtartásában. A melegben a csíkok „hűtik" az állat testét: mivel a fekete csíkok jobban vonzzák a meleget, a hidegebb levegő a fehér részekre összpontosul. Ez a folyamat lehűti az állat testét, ugyanakkor optikailag vibráló hatást kelt az állat körül. A levegő vibrálása elhomályosítja a ragadozók szemét, ezért azok képtelenek észre venni a zebrákat. Egy másik elmélet szerint a zebrák csíkos bőre távol tartja a vérszívó cecelegyeket, amelyet a csíkozás ugyanúgy összezavar, mint a figyelő ragadozókat.