A kutya és a macska nem örök ellenségek, hanem olyan félreértés áldozatai,
amely viszonyukat mindjárt az elején megpecsételi. Mert mit tesz a
barátságos, jól nevelt kutya, ha idegennel találkozik? Fülét hegyezi,
kitátott szájából kilóg a nyelve és kivillannak a fogai, csóválja a farkát és
felemeli egyik mellsõ lábát. Ez a kutyánál a barátságos üdvözlés jele. A
macskánál azonban a legvadabb fenyegetések közé tartozik. Ezért nem
csoda, ha a macska a kutyára veti magát, és véresre karmolja a pofáját.
Ezek után persze a félreértés tisztázására már nem szokott sor kerülni...
A kölyökmacska azonban a gazda irányítása mellett hamar megtanulja,
hogy ne vegye komolyan a kutya „agresszív” magatartását, és elnézze
neki ezt a barátkozási módot. Ennek is megvan azonban a maga veszélye,
mert nem fog félni a kutyáktól, pedig az nem ártana, hiszen sajnos, nem
minden kutyatulajdonos neveli kutyáját macskabarátságra.
Két különböző faj, amelyek jól és rosszul is megférhetnek egymással. Ha egyidősek a kölykök, a közös szocializáció megkönnyíti az életet.
Az együtt felnövő kicsik jó pajtások, és nem érzékelik a fajkülönbségeket.
Ezekből a helyzetekből születnek azok a fotók, melyeken a cica a kutya
fején, hátán, és egyéb testrészén napfürdőzik.
Ha a kutya már felnőtt, jobban félti a már megharcolt, és hosszabb ideje
élvezett helyét a családban. Előfordulhat, hogy agresszíven reagál az új
háziállatra. Ilyenkor igyekezzünk odafigyelni rájuk. Csak akkor lépjünk
közbe, ha a testi fenyítés eldurvul, de ne nyúljunk az állatokhoz,
inkább hanggal és szóval válasszuk szét őket.